Találkozásaim az RMDSZ-szel címen írta meg emlékeit egy olvasó, Keresztúri Judit, Székelyudvarhelyről. Egy új szervezet tagjaiként - már csak a beidegződés folytán is - akaratlanul felfelé néztek akkoriban, 1990-ben (is). A 90-es évek legelejéről merülnek fel, amikor még nem voltak székházak, fizetett ügyvivők, közleményírók, szervezők. Volt akkoriban egy kolléga, akiről már 90-ben kezdett terjedni a hír, miszerint ismét "baj" van vele, mert most már nem a szekunak okoz kellemetlenséget, hanem ott "bent", a szervezeten belül "kelt zavart". Nem akart illedelmesen a sorban menetelni. Tudták róla, hogy őt még Ceausescu politikai rendőrségének sem sikerült megtanítania kesztyűbe dudálni. Ez az ember rámutatott a székeikben hagyott, sőt állásukban megerősített kommunista igazgatókra, polgármesterekre, akikről a kisvárosban mindenki tudta, hogy nem éppen az elnyomó rendszerrel szembeni ellenállásuk miatt maradtak meg funkciójukban. Az akkori városi RMDSZ-titkár sugalmazó kérdéseket intézett többekhez: ugye, hogy ez a kolléga nem vehető komolyan, ez a kolléga antiszociális lény. A nevezetes agyagfalvi gyűlésen ő volt, aki elsőként beszélt nyíltan a kívánatos erdélyi autonómiáról. A többi RMDSZ-vezető megrettent mindettől. Másnap a "közvélemény" arról suttogott, hogy eme "egyénieskedő" kolléga végképp bebizonyította: vesztünket fogja okozni. /Keresztúri Judit, Székelyudvarhely: Találkozásaim az RMDSZ-szel. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./Keresztúri Judit nem írta ki, kiről van szó: Katona Ádámról.
